Melancholic Death metal

Consecration

Átutazóban lebegek

Ezernyi illúzió közt,és már nem tudom hol vagyok...

Az életem alatt...vagy fölött...

Nem látom tisztán hol a fent s, hogy a mennyhez képest hol állok...

Melyik láng emészt...a pokolban!

...és élek e még vagy holt vagyok!!!

Szürkület van és tompa homály...

Takarják elölem a napot!

E fénytelen rideg világban nem kelt szívemben csak fagyot!

Megdermedt lelkem...ami eddig élt,most halott!!!

A remény már rég elhagyott,a képzelt világban egyetlen fekete valóság költözött!!!

Ezer ár és apály hordaléka vagyok...a végzet foglya...

A teljes sötétség súlya rám nehezedik...de el nem temethet...

Lelkem, akár egy sziklás sziget kitart a végzet óceánjában...

Egy szökevény vagyok...

Az éj dalát sóhajtozom...

Együtt az égbolttal...

Világítsd meg,mint egy fáklya az éj sötétjét...

A titkot nem ismerem!!!

Kutass utánam!!!

Szabadulásomra szállj alá!!!

Csak te fekete angyal...

E borult világban, ahol most élek, magamat is alig látom...sugárzó lelked ragyog!

Mint egy szőke tündér, ki utamra kisér...szemfedő vagyok semmi egyéb!!!

Fényesen tündöklő palotád felvillan elöttem!

Bánatom a születés!!!

Elbukásomról álmodozom!

Két kötél közt függök...csak cipelem a terhet...az emberi lét terhét...

Hozzád repülnék...magam után rozsdát húzok...

Csak szemfedő vagyok semmi egyéb!!!